Cicatríz

Mikor próbálnám és tudom, hogy reménytelen, de nem adom fel.
Aztán két szó és összedől ez az egész, amit oly keservesen építettem meg.
Sírva zuhanok a földre és nem értem, hogy miért..
Sípolást hallok, erős szívverést érzek és könny borítja arcomat.
Szorítok magamhoz egy régi emléket, mert nem akarom elengedni.
Harcolok érte, kézzel-lábbal kapálózva, de ellök magától.
Nem.. Még nem jött el az ideje.. azt éreztem volna.
Most megint ugyanaz az érzés, megint éljem túl és építsek újra mindent.
Nem hagyhatom.. Túl sok minden köt hozzá.
Hogy a fenébe hagynám a FÉL ÉLETEM…??!

Néha olyan másak a szemeim.. A tükörbe nézek, és csak bámulok. - Ismeretlenek.
És sírni kezdek, mert annyi sok érzés feléled itt belül bennem, hogy nem bírom elviselni és a felszínre törnek könnycseppek formájában.
Néhány képkocka mik bevillannak, sorjában ráébresztenek, hiányzol.
Egyszerűen nem tudok mit mondani...
Nem tudom elmondani hogyan és miképpen szeretlek, de érzem, hogy így van.
Minden közös emlék annyira bennem van, hogy egyszerűen, ha szeretném, se tudnám elfelejteni.
Emlékszem, ahogyan először beszéltünk, már akkor tudtam, hogy szükségem van rád..
Te ugyanúgy szenvedtél, mint én.
Aztán mikor nem beszéltünk, csak ócska ábrándok kísérték utamat.. hogy majd egyszer jön valaki és hátulról átölel és megcsókolom.
És nem lett volna szabad, mert az Övé voltam, de megtörtént. - Beléd szerettem.
Aztán várnom kellett, de újra láthattalak és ott aludtam nálad.
Imádtam, ahogyan a kapuban lent ültünk és rajtad feküdtem és néztem a csillagokat.. ha most kimegyek, egyedül érzem magam és üresnek.. Megöl a hiányod.
Kellesz.. Nem érdekel hol vagy.. Légy bármilyen messze..

~Az én szívem az első perctől kezdve érted dobog..<3

2010.augusztus 27.
'Ne engedj el, erősen szoríts...' <3

Ma nem lehetek veled, ezért írom ezt a levelet.
Sosem felejtem el mikor láttalak Westendben.
Beszélni kezdtünk, de nem hittem volna, hogy ilyen fontos emberré válsz.
Te lettél az egyikfelem.
Emlékszem, hogy mindennap beszéltünk.
Sőt.. volt sokszor, hogy telefonon is.
Veled és a te segítségeddel mentem át mindenen keresztül.
Mikor sírtam, te megfogtad a kezem.
Mikor nevettem, te velem együtt nevettél.
Mikor te sírtál, visszahúztalak a mélyből.. vagy legalábbis próbáltam.
Mindent neked köszönhetek, még azt is, hogy én most itt ülök.
Hisz ha akkor nem vagy ott, talán most én sem lennék itt.
De volt egy időszak mikor kettéváltak útjaink.. úgyéreztem kiszakítottak belőlem mindent.
Nagyon hiányoztál és mindennap gondoltam rád.
Most már sohatöbbé nem foglak elengedni !
Nem véletlenül lesz a tetoválásom is veledkapcsolatos.:))

'Nem fogok elpazarolni egyetlen pillanatot sem...ölelni fogom, nem engedem el..'<3

Minket az első perctől fogva elválasztottak..
Most mérföldekre tőled a szívembe zárva nem tudok igazából megszólalni sem..
Túl sok emlékkép takarja el szemeim.
Kimondom, hát hiányzol…
Rettenetesen.
Nem érdekel, hogy hol vagy.. A szívemben mindig velem vagy.
Sosem tudnék mást szeretni, egyedül csak téged!
Holnap indulnom kell, és még messzebb leszünk egymástól.
Belebetegszem ebbe a búcsúzásba.
Mint mikor az ölelésedből kibújtam és felszálltam a villamosra.
Nem sok kellett, hogy visszarohanjak sírva.
Hiányzol.
És minket elszakítanak a kezdetektől fogva.
De erős leszek és kibírom, mint oly sok dolgot az életben.

’Az egyetlen biztos pont az életben, a mi szerelmünk. Ezt tudom és érzem, így marad örökre..’

Én hittem, hogy jobb lesz és reménykedtem.
Mindent megtettem érted, de már hiába is elmélkedek.
Azt mondtad, hogy elfelejtelek..
Nem így megy, hé... érted?
Hisz ha tehetném, magamra gyújtanám a félszobát, s vele együtt magam is.
Mert mindenhol te vagy..
Ahogy felnézek, a falra ott van kishúgod rajza.. Megszerettem őt is.
A szivecskés nyalókás papír..a közös pizzázás, a söröd doboza..
Ülök a gépnél, és hátra fordulok.. még mindig bennem van, ahogy azt mondod :
'Héé..nem bújsz ide?' - Tudom.. soha többé nem hallhatom.
És ha ez még nem elég.. Sehol sincs nyugtom.
Konyha- közös étkezések.
Kapu- ahogy a kutyámmal barátkozol.
Ajtó- ahogy hülye voltam és kitörtem az ajtókilincset.
Sőt még az is előttem van, ahogyan a fűben elestem, mert csikiztél.
Minden itt van előttem..egyszerűen nem akarlak elfelejteni.
Hiába kéred..ezt nem tehetem. Nem engedhetem el az emlékeim.
Szerettelek, de te pont velem teszed, aki az életét adná neked..

Szeretlek.

Hogy lehet az, hogy életem legszörnyűbb éjszakája még is úgy tetszik ?
Majdnem elveszítettelek, még is olyan különleges volt..
Csak ültem az ágyban és néztem ki az ablakon, hogy miért történt ez?
Nem értettem, sőt mind a mai napig nem értem, hogy miért…
Ahogy sírtam és megérintettél utáltalak, azt akartam, hogy eressz el.
De ahogy hozzám bújtál valami különlegeset éreztem.
Azt hiszem egy lámpafény vagy talán a Hold volt.. már nem tudom, de megvilágította arcod..
Láttam, ahogyan egy könnycsepp gördül le arcodon és újra megpróbálsz közelíteni..
Én csak ostromoltam magam és összegömbölyödve, elfordulva tőled feküdtem.
De aztán megint megérintettél, hogy bújjak hozzád, hogy ne engedjelek, mert azt ígértem, hogy örökre szeretni fogjuk egymást.
Fájt és égetett, de úgy éreztem muszáj, hogy hozzád bújjak.
Éreztem, hogy szükséged van rám, hogy szeretsz és bármit megtettél volna értem abban a percben csak, hogy el ne veszíts..
És mikor reggel felkeltem melletted, még mindig a tiéd voltam.
Aztán mikor megláttam a szemeidben azt a furcsa dolgot rákérdeztem mi bánt?
Te pedig csak annyit feleltél, hogy félsz, hogy soha többé nem bízok meg benned és majd nem szeretlek soha többé úgy, mint régen..
Nagyon jól esett.. És, hogy tudd.. tényleg SOKKAL JOBBAN SZERETLEK, MINT EDDIG BÁRMIKOR.
Soha sem akarlak elveszíteni.
Örökre csak téged és csak veled.
Megígértem és így is lesz.

A mai nap folyamán rájöttem, hogy én azért születtem meg, hogy másokon segítsek, és mindegy hogy hogyan, de segítenem kell.
Nem sok jót kaptam az élettől, csupán úgy érzem egy dolgot, aki itt fekszik mellettem, a szerelmem.
Egyszer a legjobb barátom azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy érthetetlen angyalnyelv..
És hogy egy őrangyal vagyok… - Talán tényleg így van.
Nem kaptam semmit, de ezt, amim van, megbecsülöm, és talán egyszer minden jobb lesz.
Perpillanat egy dolgot teszek, de azt  most is. :
Őrzök, védek, tisztelek, és a legfontosabb.. teljes szívemből szeretek, még pedig azt az embert, aki az egész életemet kitölti.

/ 2011.07.09. ~ hajnali 03:45
tudd, hogy mindig itt leszek és vigyázok rád.
szeretlek. /

A szívem nem akarta, miközben az eszem azt kiabálta:  ,, hagyd csak "
Feküdtem mellette néztem hogyan alszik és a fejem ordította, soha többet ne érj hozzá, eközben a szívem elkezdte az összes érvet sorolni, hogy miért is simogassam végig fáradt arcát.
Miközben veszekedtek, engem nem hagytak szóhoz jutni, a kezeim megindultak felé, de valami visszahúzott.
Sokáig harcoltak, majd sírni kezdtem, aztán eszembe jutott, hogyha most nem teszem meg, lehet soha többet nem lesz rá alkalmam.
Így hát hagytam indulni kezeimet felé.. ráfeküdtem a mellkasára.
Olyan nyugodt volt, éreztem a szívverését, amit akkor nem magaménak éreztem..
Pedig az enyém volt.. azt hiszem.
És rájöttem, hogy az életben 3 legnehezebb dolog van : bízni, hinni és megbocsátani..
Ezt a 3 dolgot én egy éjszaka alatt tettem meg.
Sohasem akarom elveszíteni, bolond lennék, ha elengedném.

/ Szeretlek és foglak is. /