Cicatríz

' Mindig is Te leszel számomra a legfontosabb.. MINDIG! '

Thu, 19 Apr 2012 22:14:33 +0200

Ócska kis levél, de belesűrítem minden apró dobbánását szívemnek.
Nekem te vagy az egyetlen, számomra nincsen más.
Tudom nehéz hinni, és bízni mert elvették tőled az évek során.
Most nézz rám könnyek gyötrik arcomat, mert félek elveszítem a mindenem.
Tedd a kezed a szívemre, minden egyes apró dobbanása egyedül a tiéd.
Egyedül csak is érted ver ez az ismeretlen bennem lévő 'idegen'.
1 éve figyellek, de sosem jött össze, és nálad helyesebb fiút még nem is láttam.
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzánk oda jöttél, mert talán azóta se ismernélek.
Sajnálom, hogy eddig nem közeledtem, de mikor magamra maradtam és láttam, hogy
te sem vagy jól, én próbáltam közeledni.
Próbáltam a szívedbe férkőzni, megdobogtatni újra.
Majdnem 7 hónap egyedüllét..megérte egyedül.
Mert most itt vagy nekem és én nem szeretném, hogy elmenj.
Nem tudom leírni és elmondani mit érzek, de most megbírkózom ezzel.
Szeretlek, mint még soha senki mást.
Szeretlek, egyedül csak téged, és senki mást.
Számomra te vagy a minden, nélküled elsem tudnám képzelni az életem.
Talán van nálam ezerszer jobb, sőt több mint biztos, még is próbálok megfelelni és egyetlen lenni számodra.
A szívemet már elraboltad az első perctől kezdve.
És pont olyan dolgokkal loptad magad be a szívembe amit magadon cseppet sem szeretsz amit másban ezt sosem találtam volna meg..
A hangod, ahogyan beszélsz, az érintésed, a gondolataid, az érzéseid, a szemed amibe ha belenézek esélytelen kimásznom, az arcod, és minden hülyeséged, a tested, a mozdulataid, és az érzés amit akkor éreztem mikor megpusziltalak.
Még sosem kapott tőlem senki olyan puszit, benne volt minden érzésem amit irántad érzek.
A szívemet nálad hagytam, sosem tudnék már más fiúra nézni.
Az irántad érzett szerelem kizár minden körülöttem lévő érdektelen dolgot.
Az én szememben és szívemben egyedül csak te létezel.

Szeretlek Kricsi.<3

' Vigyázz a szívemre, nálad hagytam.. '

Mon, 16 Apr 2012 21:31:49 +0200

Ugye ismerős, ha van olyan ember, akiért képes lennél bármit oda adni, csak hogy melletted maradjon akár csak egy percig is ?!
Elmondhatatlanul hálás vagyok az életnek, hogy ilyen csodás embert ejtett az utamba, mint Ő.
Nem érdekel senki, nem tudok már másra nézni, de nem is akarok.
Számomra csakis Ő létezik.
Néha ahogyan lefekszem, esténként könnyek folynak végig arcomon..
Nem.. Nem vagyok boldogtalan.
BOLDOG VAGYOK!
Csupán azért sírok, mert eszembe jutnak az emlékek, hogy mennyi örömet okozott, hogy mindig megfogta a kezem és felsegített a mélyből, és hogy ott volt mellettem mikor mindenki más távozott.
Mindene csodás, még ha az ellentettjét is érzi vagy gondolja.
Néha azt hiszi, túl kevés, amit nyújt.
Pedig még sosem voltam ilyen boldog.. nekem a boldogság az, ha látom mosolyogni, ha mellette ébredhetek, ha hozzábújhatok, ha homlokon puszil, és ha smink nélkül is szépnek nevez.
Ennél több nekem nem kell.
Nekem nem kell, hogy méreg drága tárgyakat vegyen vagy egyáltalán bármit is, elég, ha magához ölel és érezteti, hogy szeret.
És szeret..érzem.. csak néha félek.
Rettentően félek, hogy elrontok valamit és elveszítem.
Abba belehalnék.
Az élet nehéz és már elég volt tűrni a sok szennyet, most itt vagyok őrangyalként mellette.
Vigyázni fogok rá, amíg csak lehet..!

Szeretlek Kricsi.!<3
Így még soha senkit.<3

' Sohasem lenne szabad kötődni, hogy aztán ne fájjon a lemondás.Ezért fáj mindig.Ezért bújkál ott a bánat minden egyes boldog percünkben.. '

Mon, 30 Jan 2012 21:15:53 +0100

Egy közönséges hely olyan átlagos, hisz már jártam itt.
Ott ültünk a kanapén és bántott amiért nem mondta el miért is hívott ki.
Lehajtottam a fejem és csakis ezen járt az agyam, hogy mi lehet az, mit szeretne mondani.
Amikor azt kérte nézzek rá belenéztem a szemeibe és ő össze zavarodott.
Kérleltem, hogy mondja el, de nem talált rá szavakat és rám hajtotta a fejét.
A szívem már lassan egy éve nem vert ilyen gyorsan.. persze ha féltem vagy izgultam igen, de ez más volt..
És elmondta: ’’Én szeretlek.És talán jobban, mintegy barátot..’’
Nem akartam, hogy hallja mennyire ver a szívem és mégis meghallotta.
Hallotta ahogyan lüktet az a pici kis darabokban lévő valami..
Talán most újra épül? Talán most újra tényleg szeretni fogok, és viszonozzák is?
Olyan furcsa..rég volt ez az érzés, mintha már el is felejtettem volna.
Nem akarok mégjobban belészeretni, mert tudom, hogy őt is elveszítem majd, csak idő kérdése..

' tudnom kell, a jövő nem felel.. ugye mindig, ugye mindig itt leszel ?! '

Sun, 22 Jan 2012 21:39:10 +0100

Nem elég hinni én tudni szeretném..
Szeretném tudni, hogy mellettem maradsz-e, hogy számíthatok-e rád bármi baj van, hogy megfogod-e két kezem mikor szomorú vagyok.
Nekem nem kell, hogy bármit is mondj, nem kell semmisem, csak ölelj magadhoz szorosan és én tudni fogom, hogy te még akkor is mellettem vagy, mikor mindenki más itt hagyott.
Szükségem van rád, akár az utolsó levegővételre.
Mégis félek.. Félek, hogy megbántalak valamivel, vagy csak nem vagyok olyan jó, mint ahogyan te azt képzeled.
És tényleg nem vagyok olyan jó.
Csupán egy buta, ábrándos lány, aki tiszta szívéből szeret.
Néha félek közel engedni, mert nem tudhatom, hogy mikor veszíthetlek el.
De mondd, ugye mindig itt leszel?

' Mit mondhat az ember, ha élete szerelmétől búcsúzik ? '

Fri, 16 Dec 2011 16:09:59 +0100

Már rég elengedtem, de még az emlékeinket nem.
Nem is akarom és úgy sem menne.
Hogy lehet az, hogy annyi idő és fájdalom után még mindig szeretem ?!
Szeretem . . . ?
Mondhatom ezt egyáltalán ?
Hogy ejthetek ki ilyet a számon ?!
Én csak egyetlen egy napot szeretnék az Ő emléke nélkül eltölteni . . egyet !
De olyan lehetetlen, hisz mindenhol ott van.
Hogyan ’ mehetnék el mellette ’ ha tudom legbelül, hogy a karjaiba menekülnék ?!
Amikor az álmaimban is találkozom vele.. Hazugság az egész !
Mert mellette ülök, magáról mesél, elmondom, hogy hiányzik, átölel, és azt mondja :
- Minden rendben kincsem ! Itt vagyok újra, most már itt is maradok.
Aztán reggel felkelek, és nem mosolygok olyan tisztán.
Keresem őt, kutatnám, de nem tehetem . . .
Egyedül maradtam, erre rá kellett jönnöm.

' Kitépem szívem és a kezedbe adom, hogy lásd nekem nem számít már más... '

Wed, 16 Nov 2011 22:12:31 +0100

Megint ugyanaz.. újra ugyanaz..
A lábamat szorítom, visszatartom fájdalmam..
De ugyan meddig? Hát eddig !
Forró könnycsepp égeti arcomat, majd kilépek a testemből.
Remegő kézzel ülök, egy széken nyúlok egy escape gomb után, majd hirtelen visszahúzom.
Nem merem megtenni.. nem akarom megtenni.
Jobb lenne mindent elengedni és ellökni magamtól, de nem tehetem.
Szükségem van rá, ugyanaz az érzés, mint akkor nyáron.
A földre esek, egy döntésre várok, aztán emlékek hada döfnek tőrt belém újra és újra.
Kifacsar minden érzést a szívemből... ELÉG MÁR!
Hogy legyek erős, ha tudom úgyis megint ugyanaz vár ?
De még próbálom és próbálok bízni, hogy lesz még minden rendben...

' Nem is tudom mi a rosszabb, megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni..? '

Fri, 04 Nov 2011 12:16:27 +0100

Mondd lesz, hogy még átölelsz, mondd, hozzám bújsz még újra?
Csak nézz a szemembe mélyen ugyanúgy.
Kérlek, ne lökj el, mert szeretlek.
Mindent feladok, mindenen végig gázolok, az utolsó levegővételemig akarlak.
Régóta megvakított a sok csalódás, kérlek, maradj még, mutasd, hogy kellek.
Adj egy jelet, érints meg újra, húzz magadhoz még ugyanígy legalább hússzor.
Jéghideg leheletem, a szívem megfagyott.
Kérlek, még csókolj újra, húzz magadhoz és rejts el odabent.
Fogd, a kezem aztán lökj el, hidd el már beletörődtem, de értsd, meg nekem több kell.
A jövő még bizonytalan, ködös akár a holnap, de mondd, hogy az út végén csak te vársz..
Nem is tudom, minek küzdök, hisz minden tetteddel azonnal letepersz.. igen erősebb vagy.. na, gyerünk, állj elém, mondd a szemembe, hogy nem kellek.
Nem kell többé hazudnod, nem kell többé szorítanod.. lökj, már el kérlek.
A torkomban valami szokatlan, szorít a szívem, a gyomromban ideg, dühöt érzek irántad, de még is húználak vissza.
Mindig is hazudnom kellett, hogy jól vagyok köszönöm, pedig rohadtul fáj, megöltél mindent idebent.
Elvetted azt a keveset is, ideálltál elém ígértél és most romba döntesz minden érzést.
Már senkiben sem bízom..

' tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá... '

Sun, 23 Oct 2011 20:19:40 +0200

Sokszor bámulok magam elé, és azt veszem észre a rám visszatekintő arc mennyire olyan, mint Én, de még is olyan ismeretlen.
Csak fájdalmat és megvetést látok az arcán, és valami furcsa érzelmet, ami olyan megfejthetetlen számomra.. Annyira össze van törve.
Vajon mi fájhat neki ennyire? Vagy egyáltalán mitől fájhat neki ?
Csak nézek magam elé tovább, aztán rájövök, talán Én vagyok..
Vagy csak hasonlít rám? De hát ugyanaz az arc, ugyanaz a test, ugyanaz a haj és a legfontosabb.. ugyanazok az érzések..

azt hiszem.. ez..

Tényleg Én vagyok !

' Fázom, testem hideg és reszketek.Vágyom rád, vágyom az érintésedre! Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés.. '

Tue, 18 Oct 2011 20:39:15 +0200

Egy sziklán állok, már a nap is nyugovóra készül.
Belátni az egész tájat szinte.
Vonatok, autópályán közlekedő autók, és emberek, akik innen olyan aprónak tűnnek.
Némelyikük milyen sok fájdalmat hordozhat.
Köztük én is.
Csak merengek ennél a régi korlátnál és becsukom szemeim.
Emlékképek tárulnak elém..
Mintha megérintene valaki, de én csak merengek tovább.
Majd szólítgatni kezd, egy bácsi volt, az időről kérdezett.
Bárcsak ’Ő’ lett volna az, hogy újra magához húzzon.
Hogy újra csak Én létezzek számára.
Hogy sose akarjon elengedni.
Hová tűnt? Miért nincs itt? Üvöltöm a nevét.
De nem jön válasz és tudom.
Nekem ez jutott, ezt kaptam.
Egy könnycsepp gördül le arcomon, ugrani készülök, de tudom, nem tehetem..

' Szívem hideg lesz, egy ajtó bezárul hirtelen.. '

Sun, 16 Oct 2011 19:38:31 +0200

Becsukom a szemeimet, és nem értem, hogy miért én, hogy miért én tévedtem megint, és miért lett csak egy emlék...
Már megint elmúlt, már megint elment, és eltelt.
Olyan érzés mintha egy méreg került volna a szívembe.
Először még nem is fáj, aztán hirtelen ledermeszt.
Olyan jéghideg, darabokban lévő valami.. Egyáltalán van még?
Létezik, érez, dobog idebent?
Vagy kitépték belőlem és egyáltalán nincs semmim?
Miért engedtük el egymást ilyen könnyen?
Folyton ez fut végig a fejemben..
A hideg átjárja testemet, már nem csak a szívem hűlt ki, de a testem is megfagyott..