Csak fázom.. és széttörnék valamit.. Csak neki vágnám a falnak és nézném, hogy hullik, apró kis darabokra miközben elsírom magam.
Kegyetlen, mert széthullok én is vele együtt.
Miért nem megy? Miért nem bírom kiverni a fejemből?
Fekszem az ágyban és keresem őt, de sehol senki.
Nem megy.. Mindvégig az jár a fejemben, ahogyan bújok hozzá, mert félek és fázom.
Védelmet éreztem, pedig egy szimpla ölelés volt. ~ De olyan más, mint a többi.
Ahogyan a padon ülünk és átölel és apró kis puszikat nyom az arcomra.
Igen, ez más, mint a többi.
Mert mikor ott ültünk a lábam beleremegett a szívem pedig akár egy gőzmozdony úgy vert.
De nem akartam, hogy tudja, mert féltem, ezért inkább idebent őriztem.