Megint ugyanaz.. újra ugyanaz..
A lábamat szorítom, visszatartom fájdalmam..
De ugyan meddig? Hát eddig !
Forró könnycsepp égeti arcomat, majd kilépek a testemből.
Remegő kézzel ülök, egy széken nyúlok egy escape gomb után, majd hirtelen visszahúzom.
Nem merem megtenni.. nem akarom megtenni.
Jobb lenne mindent elengedni és ellökni magamtól, de nem tehetem.
Szükségem van rá, ugyanaz az érzés, mint akkor nyáron.
A földre esek, egy döntésre várok, aztán emlékek hada döfnek tőrt belém újra és újra.
Kifacsar minden érzést a szívemből... ELÉG MÁR!
Hogy legyek erős, ha tudom úgyis megint ugyanaz vár ?
De még próbálom és próbálok bízni, hogy lesz még minden rendben...