Mondd lesz, hogy még átölelsz, mondd, hozzám bújsz még újra?
Csak nézz a szemembe mélyen ugyanúgy.
Kérlek, ne lökj el, mert szeretlek.
Mindent feladok, mindenen végig gázolok, az utolsó levegővételemig akarlak.
Régóta megvakított a sok csalódás, kérlek, maradj még, mutasd, hogy kellek.
Adj egy jelet, érints meg újra, húzz magadhoz még ugyanígy legalább hússzor.
Jéghideg leheletem, a szívem megfagyott.
Kérlek, még csókolj újra, húzz magadhoz és rejts el odabent.
Fogd, a kezem aztán lökj el, hidd el már beletörődtem, de értsd, meg nekem több kell.
A jövő még bizonytalan, ködös akár a holnap, de mondd, hogy az út végén csak te vársz..
Nem is tudom, minek küzdök, hisz minden tetteddel azonnal letepersz.. igen erősebb vagy.. na, gyerünk, állj elém, mondd a szemembe, hogy nem kellek.
Nem kell többé hazudnod, nem kell többé szorítanod.. lökj, már el kérlek.
A torkomban valami szokatlan, szorít a szívem, a gyomromban ideg, dühöt érzek irántad, de még is húználak vissza.
Mindig is hazudnom kellett, hogy jól vagyok köszönöm, pedig rohadtul fáj, megöltél mindent idebent.
Elvetted azt a keveset is, ideálltál elém ígértél és most romba döntesz minden érzést.
Már senkiben sem bízom..