Cicatríz

Megint ugyanaz.. újra ugyanaz..
A lábamat szorítom, visszatartom fájdalmam..
De ugyan meddig? Hát eddig !
Forró könnycsepp égeti arcomat, majd kilépek a testemből.
Remegő kézzel ülök, egy széken nyúlok egy escape gomb után, majd hirtelen visszahúzom.
Nem merem megtenni.. nem akarom megtenni.
Jobb lenne mindent elengedni és ellökni magamtól, de nem tehetem.
Szükségem van rá, ugyanaz az érzés, mint akkor nyáron.
A földre esek, egy döntésre várok, aztán emlékek hada döfnek tőrt belém újra és újra.
Kifacsar minden érzést a szívemből... ELÉG MÁR!
Hogy legyek erős, ha tudom úgyis megint ugyanaz vár ?
De még próbálom és próbálok bízni, hogy lesz még minden rendben...

Mondd lesz, hogy még átölelsz, mondd, hozzám bújsz még újra?
Csak nézz a szemembe mélyen ugyanúgy.
Kérlek, ne lökj el, mert szeretlek.
Mindent feladok, mindenen végig gázolok, az utolsó levegővételemig akarlak.
Régóta megvakított a sok csalódás, kérlek, maradj még, mutasd, hogy kellek.
Adj egy jelet, érints meg újra, húzz magadhoz még ugyanígy legalább hússzor.
Jéghideg leheletem, a szívem megfagyott.
Kérlek, még csókolj újra, húzz magadhoz és rejts el odabent.
Fogd, a kezem aztán lökj el, hidd el már beletörődtem, de értsd, meg nekem több kell.
A jövő még bizonytalan, ködös akár a holnap, de mondd, hogy az út végén csak te vársz..
Nem is tudom, minek küzdök, hisz minden tetteddel azonnal letepersz.. igen erősebb vagy.. na, gyerünk, állj elém, mondd a szemembe, hogy nem kellek.
Nem kell többé hazudnod, nem kell többé szorítanod.. lökj, már el kérlek.
A torkomban valami szokatlan, szorít a szívem, a gyomromban ideg, dühöt érzek irántad, de még is húználak vissza.
Mindig is hazudnom kellett, hogy jól vagyok köszönöm, pedig rohadtul fáj, megöltél mindent idebent.
Elvetted azt a keveset is, ideálltál elém ígértél és most romba döntesz minden érzést.
Már senkiben sem bízom..