Cicatríz

Sokszor mikor mélypontra kerülök azt mondogatom, hogy elköltözöm.
Ilyenkor az emberek megkérdezik ,,hová'' ?
Én pedig egy ,, nem tudommal '' felelek.
Csak nem akarom, hogy mindig ez legyen...
Csalódás, csalódás után.
...És ilyenkor rájövök:
Hiába mennék bárhová is:
Mindenhol ez várna rám !
Mindenhol van egy ember aki csalódást és fájdalmat fog okozni...

Sokan kérdezik tőlem, hogyan vagyok képes ilyen erős maradni, mikor semmi sincs rendben?!
A választ magam sem tudom.
Más előtt tényleg erősnek mutatom magam, de valójában összetörök legbelül néhány dolgokon.
És lehet, hogy a szívem mélyén tudom a választ, csak sajnos még nem ástam elég mélyre hozzá.
Talán jobb is így, hogy nem tudom. - Félek, hogy fájna a válasz.
Magamnak sem merem beismerni, hogy néha vannak dolgok, amiket egyedül úgy sem tudok megoldani.
De én nem kérek hozzá segítséget.
Igen, tudom, hogy más csak jót akar, de szeretném egyedül megoldani.
Legalább megpróbálni..
Nem mindennek kell sikerülnie.
Vannak dolgok, amik kudarcba fulladnak. - És mi majd ebből tanulunk!
És lesz, hogy összeomlik tőle az ember, de muszáj belevágni újra és újra.
Mert nem tudhatod, lehet, hogy csak egy kicsi hiányzik, és pont akkor adod fel!

Nem kereste senki, mintha halott lenne.
Senki sem érdeklődött felőle, ha szóltak hozzá, akkor is csak magukról beszéltek.
-Tudod milyen érzés ez ? - Kérdezte tőlem.
-Semmibe vesznek.
-És ez nem könnyű.
Nem elég, hogy pont a barátai hagyták cserben, de a szülei is csúnyán viselkedtek.
El akart menni és meghalni.
Ekkor én odamentem hozzá és megfogtam a kezét, s így szóltam:
-Ne tedd meg!
-Tudod valahol, valakinek számítasz!
-És az a valahol, valaki az ÉN vagyok!
-Bármikor számíthatsz rám, én itt leszek..
-Meg fogom a kezed, s ha szeretnéd, elkísérem utadat akár a világvégére is.

/Ezt nem versnek szántam, csak leírtam ami az előbb történt./
Neki írtam, róla szól : Deni Brein*